A vidéki élet sokak számára azért vonzó, mert teret ad a természetnek, kertnek, állatoknak, ház körüli munkáknak (kertészkedés, állattartás, veteményeskert, faaprítás, szőlőművelés, kerti sütögetés stb.). Ezek a tevékenységek nemcsak fizikai lefáradást adnak, hanem lelki feltöltődést is: a természet ritmusa, a munka eredményessége, az évszakok váltakozása, a saját kezűleg végzett termés, a környék szépsége mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valaki szabadnak, hasznosnak, összhangban érezze magát a helyével.
Az alkoholizmus azonban nem egyik pillanatról a másikra jelenik meg az ember életében, hanem lassan lopakodik be, szinte észrevétlenül. Külső jelei sokszor apró változásokban mutatkoznak meg, amelyeket a környezet először alig vesz észre, az érintett pedig hajlamos tagadni vagy bagatellizálni. A Felepulok.hu szakmai írásai rámutatnak arra, hogy a betegség nem csupán az ivás mennyiségéről szól, hanem a viselkedés, a kapcsolatok és a mindennapi élet egyensúlyának megbomlásáról is. Az alkoholizmus külső jelei mellett ott vannak a lelki-pszichés jelek: a tagadás, a kifogások keresése, valamint a társas kapcsolatok beszűkülése. Ezek együtt olyan figyelmeztető jelzések, amelyek mögött egyre nagyobb mértékű függőség húzódhat meg.
A szenvedélybetegségek kezelése nem állhat meg pusztán annál, hogy a szer használatát megszünteti valaki. A valódi felépüléshez sokkal többre van szükség: új szokásokra, új életmódra, sőt, új szemléletre is. Pontosan ezért ajánlható a Felépülők program, hiszen komplex módon közelítik meg a felépülés folyamatát.
A legtöbb ember, aki szenvedélybetegségből próbál kilábalni, először arra koncentrál, hogy egyszerűen „ne használjon” többet. Ez azonban önmagában nem elég. A Felépülők központban jól tudják, hogy az üresség, a magány, a feldolgozatlan problémák és a rossz beidegződések mind visszarántják az embert. Ezért nem csupán a leszokásra helyezik a hangsúlyt, hanem arra is, hogy a résztvevő teljes életminősége javuljon.
A programban (aminek részletei el is olvashatók a felepulok.hu weboldalon) a felépülés nem egyetlen szűk cél, hanem egy átfogó átalakulás. Segítenek megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyek örömöt adnak, és helyettesíthetik a régi, káros szokásokat. A résztvevők újra megtanulhatják élvezni a hétköznapi pillanatokat, kialakíthatják a stabil napi rutint, és megtapasztalhatják, milyen érzés, amikor az élet ismét értelmes keretek között zajlik. Ez nyilvánvalóan a bentlakásos programjukra érvényes, de amiről az is elmondható, hogy egy pótolhatatlanul ideális környezetben valósul meg. Itt jön újra képbe a vidéki környezet: a Felépülők programjában az egyik jelszó a nyugalom, és egy kicsit a világtól elzártság is, de a programnak helyet adó komplexumon belül egy nagyon is élő környezetben.
A komplex szemlélet másik nagy előnye pedig, hogy figyelembe veszi az embert testileg, lelkileg és szociálisan is. Nemcsak a szerhasználat megszüntetéséről van szó, hanem a lelki egészség helyreállításáról, a kapcsolatok rendezéséről és a jövőbeli célok megtalálásáról. Ezáltal a résztvevők nem csupán „megtisztulnak”, hanem valóban újraépítik az életüket.
Ez a holisztikus megközelítés segít elkerülni a visszaesést is. Hiszen ha valaki megtanulja, hogyan küzdjön meg a stresszel, hogyan alakítson ki támogató emberi kapcsolatokat, és hogyan találjon értelmet a mindennapokban, akkor sokkal stabilabb lesz, mint ha csupán az „önmegtartóztatásra” építene.
A Felépülők programja tehát nem rövid távú megoldást kínál, hanem hosszú távon is fenntartható életmódváltást. A résztvevők nem csupán leszoknak valamiről, hanem egyben rá is találnak valamire: önmagukra, az új lehetőségekre, és egy egészségesebb, teljesebb életre.
Éppen ezért a Felépülők ajánlható mindazoknak, akik nem csak egy gyors megoldást keresnek, hanem valódi változást akarnak. Ez a komplex szemlélet az, ami hosszú távon is biztonságot és reményt ad.
Tanulság: az alkoholizmus külső jelei tényleg nem pusztán testi tünetekben ragadhatók meg, hanem egy egész életmód átalakulásában. A munka örömét a fásultság, a közösség erejét a magány, a természet szeretetét pedig az alkohol iránti sóvárgás váltja fel. A folyamat lassú és alattomos, de következménye súlyos: az ember elveszíti azt a kapaszkodót, amelyet a vidéki élet egyszerű, természetközeli szépsége adhatna. Az esszé tanulsága, hogy az alkoholizmus külső jeleinek felismerése nem csupán orvosi vagy pszichológiai kérdés, hanem a mindennapok harmóniájának megőrzéséhez is elengedhetetlen. Ha időben észrevesszük, hogy valaki már nem leli örömét abban, amiben korábban igen, az talán az első lépés lehet ahhoz, hogy visszataláljon önmagához, a közösséghez és a vidéki élethez, amely valójában az egészséges, józan mindennapok egyik legszebb formája lehetne.
